Mi mindenre hajlandóak a modern nők annak érdekében, hogy szépek legyenek: műtétek, injekciók, furcsa kezelések sora várja őket. Mindeközben néhány természeti népnél ennél még rosszabb eljárásokat kell elviselniük a nőknek ahhoz, hogy a férfiak egyáltalán szóba álljanak velük.
Mauritánia, a kövér nők birodalma
A térségben a férfiak a párnás nőkhöz vonzódnak, miközben ők maguk meglehetősen vékonyak maradnak. Minél kövérebb egy mauritániai nő, annál nagyobb eséllyel lehet férjhez adni, ezért a kisiskolás korú kislányokat elkezdik tömni. Aki otthon eleget eszik, és szépen kerekedik, az megnyugodhat, de a többség valamelyik hizlaló táborban köt ki, ahol testi erőszakot alkalmazva tömik őket. Napi hat liter zsíros tejet kell meginniuk, aztán főtt búzát, rizst, szárított húst kell enniük, mindegy, milyen áron. Napi 13 000 kalóriát kell bevinnie minden lánynak, ha tetszik neki, ha nem. Azt a nőt, aki szembeszegül a „divattal”, kigúnyolják, és ha férjet akar fogni, külföldre kell mennie. A városi nők közül sokan az illegális gyógyszerek használatától sem riadnak vissza, hogy még kövérebbre hízzanak. Kutatók szerint a mauritániai szokás hátterében a mórok azon hiedelme áll, miszerint minél kövérebb egy nő, annál gazdagabb is lehet, ezért vele érdemes házasságot kötni. Amíg pedig a kövérség a jólétet szimbolizálja, a kényszeretetés is megmarad, tekintet nélkül az elhízás minden káros egészségügyi hatására.
Nyaknyújtás
Ázsiában és Afrikában is élnek olyan törzsek, ahol a nők nyakát kiskoruktól kezdve gyűrűkkel nyújtják. A padaung törzs tagjai a legismertebbek, őket turisták is rendszeresen látogatják, hogy élőben szörnyülködhessenek az extrém hosszú nyakú nők látványán. Az első karika ötéves korban kerül fel a kis nyakra, aztán minden évben újabb rézkarikák jönnek a tetejébe, egészen addig, míg a nyak zsiráfszerűen meg nem nyúlik. Az eljárás nemcsak fájdalmas, de igen veszélyes is. Állítólag a férfiak azért találták ezt ki, mert a megnyújtott, elsorvasztott nyakú nő a 4-5 kilós gyűrűkkel kiválóan zsarolható: ha leveszik róla őket, eltörhet a nyaka, és meghalhat, mozgásképtelenné válhat, vagy csak iszonyú fájdalmakat kell kiállnia. Azt a nőt pedig, aki hűtlenné vált férjéhez, általában így büntették.
Ajaktányér
Az afrikai surma, mursi, akonde és dél-amerikai botocudo törzs tagjai között találunk szép számmal olyanokat, akik alsó – vagy mindkét – ajkukat kitágító ajaktányért viselnek. A kamaszodó lányoknak bemetszik az ajkát, és behelyezik az első tányért, amit aztán a növekedéssel együtt nagyobbak és nagyobbak követnek. Az agyagtányérok akár 20 centiméteresek is lehetnek. A szokás eredete az 1700-as évekre nyúlik vissza, ekkor a nők igyekeztek elcsúfítani magukat, hogy a rabszolgakereskedők ne vigyék el őket. Mára viszont minél nagyobb tányért visel valaki, annál szebbnek számít, és annál több marhát kap a család a lány után az esküvő alkalmából. Igaz, hogy az ékszer miatt sem enni, sem beszélni nem tudnak, de ha a férfiak nincsenek jelen, legalább kivehetik.
Bajusz nőknek
Japán északi részén élnek az ainu nép tagjai, akik külsőleg alig hasonlítanak szigetlakó társaikra: zömökek, szemük nem olyan vágott, bőrük világosabb, hajuk hullámos. A férfiak vállig érő frizurát hordanak, a nők hosszú hajat, s arról is meg lehet ismerni őket, hogy az asszonyok bajuszt festenek az ajkaikra. Az első tetoválásszerű jel még kislányként kerül fel a felső ajak fölé, a pöttyből pedig idővel komplett „bajusz” lesz, amitől furcsa mosoly ül az ainu asszonyok arcára.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: