1-Nem kutyát tartok, hanem kutyával élek. Ha nem érted a különbséget, nem beszéljük ugyanazt a nyelvet.
2-Kutya a lakásban? Nem állatkínzás. Családtagnak tekintem, sétálni járunk, kirándulni, együtt heverünk a kanapén.
3-Sok lemondással és macerával jár? Egy ember talán nem? A kutyám a legrosszabb napokon sem „csinálnám vissza”.
4-Inkább a “katalógus-lakásról” mondok le, mint a kutyámról.A kutyaszőr az életem része, ahogyan a tappancs-nyomok is. Jut eszembe, te is másnaponként takarítasz? Vagy ne gyere, vagy gyere játszós ruhában és ne fintorogj!
5-Sokba kerül az etetése, az orvosi ellátása? Igen, sokba. Ezeréves tévém van és nincs luxus kocsim.. Viszont nem költök alkoholra, cigire, se drogokra és luxus-utakra. A kutyám egy élet, fontosabb bármilyen tulajdonnál vagy „élvezetnél”!
6-Ne szólj bele, hogy nevelem! Én élek vele. Neked csak egy kutya, nekem társ. Különben is, ő volt előbb, nem te. Úgy tűnik, ő marad tovább is…
7 -Hogy zárjam ki a szobából?! Én se kérlek rá, kösd ki a gyereked, amíg ott vagyok…
8-Ne küldd el, ha örömmel megy hozzád üdvözölni. Ha esetleg nyálas lettél, szerencsére van fürdőszobám meg szappanom.
9-Nem kell elmondanod a véleményed arról, miért van lakásban és miért jöhet fel az ágyra. Így szeretem, nekem ez természetes. Pont.
10-A kutyám mindig velem van. Ha szükségem van rá, megvigasztal, jókedvre derít, nyugalmat hoz az életembe. Őszinte, megbízható, a lényegem látja. Feltétel nélkül szeret, egyenes jellem, önzetlen. És te?
Demény? csöppet ismerős, bár nem látom az utalást az eredetire.